Figyelem! A szöveg tartalmazhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalmat/szöveget!
Erre biztosan nem számítottam ma, amikor a napomat terveztem, hogy az esti műszakra megérkezve, 2 hónappal az után, hogy megmondtam nekem ez már nem megy, Elliet találom a munkahelyem előtt, totál kész állapotban, arra meg pláne nem, hogy a lakásán kötök ki. De nem hagyhattam magára, haza kellett hoznom. Továbbra is össze-vissza beszél, mint mikor rátaláltam. Be kell vallanom, a gyomrom egy percbe görcsbe állt, ahogy megláttam ott a falnak dőlve, mit sem tudva arról mi van vele. Nyugodtnak azóta se mondanám magam, de most már legalább tudom, hogy jól lesz.
Azt hitte hallucinál. Őrület. Még mindig nem térek magamhoz.
-Mégis mit kerestél ott? -Bukott ki belőlem.
-Táncoltam.
-Egyedül?
-Sokan vannak ott. Nem voltam egyedül. -Már épp válaszra nyitottam volna szám, mikor Ellie egyszer csak meglódult és a szoba felé indult. Rávetette magát háttal az ágyra. Ettől egy kicsit más emlékek jutottak az eszembe. Elég Nate! Fejezd be!
-Segítesz levetkőzni? Nem megy… -Próbálta elérni a cipőjét, de természetesen eredménytelenül, ellenben eredményesen beláttam a ruhája alá. El kellett fordulnom. Fél perc után sikerült is.
-Biztos nem sikerül egyedül? -Próbálkoztam hátha.
-A-a. -Hát jó. Csak nem olyan ördöngösség ez, hisz láttam már kevesebb ruhában is, már nincs ami újdonságot okozzon.
-Gyere, állj fel. -Nyújtottam a kezem, nagy nehezen belecsúsztatta a kis kézfejét az enyémbe. Felsegítettem, de azzal a lendülettel, rám borult, kénytelen voltam a karjaimat köre fonni különben tovább esett volna. Így már túl közel kerültünk egymáshoz. Mellei hozzám préselődnek, összeszorítom az ajkaimat, azért nekem is megvannak a határaim. Hihetetlen, hogy az illata még most az este végére is ilyen jó. Óvatosan eltolom magamtól.
-Próbálj meg egyenesen állni, kérlek, amíg leveszem a ruhád. -Bőszen bólint. Mögé lépek és elkezdem lehúzni a szatén ruhájának a cipzárját, spagetti pántja azonnal lehullik a válláról és a falatnyi anyag a földön végzi.
Na jó talán lehet még se hagy annyira hidegen, ahogy elém tárul a még mindig tökéletes alakja, ha csak nem még tökéletesebb, és a rajta lévő falatka csipke.
-Ugye ezeket nem kell levennem Ellie? -A hangom rekedtessé vált, megköszörülöm a torkom, fejemet az ablak felé fordítom inkább nézem a lakása ablakából nyíló kilátást.
-Nem ez lenne az első alkalom, Nate! -Ahogy a nevem elhagyja a száját búgó hangján, libabőrős lettem.
-Akkor se lenne helyes! Az a múlt! -Pont akkor fordítottam vissza a fejem, hogy még elkaptam, a fájdalmas arckifejezését. Mintha épp most téptek volna fel egy rég begyógyult sebet, bár aligha volt az begyógyult maximum csak hegesedett. Nem szólt semmit, ez mégis többet mondott minden szónál. Megindult a fürdőszoba felé. Ez rávall, minél mélyebbre váj a szavak törje a lelkében, annál hallgatagabb. A hajamba túrtam, mekkora seggfej vagyok, inkább fogtam volna be a szám. De valóban nem fair ez a helyzet, főleg, hogy ő részeg, holnap biztosan örülni fog amiért nem mentem bele abba, hogy a fehérneműt is levegyem róla. Helyet foglaltam az ággyal szemben levő fotelra. Feszélyez, hogy most itt kell lennem. Én akartam, hogy befejezzük. Őszintén, azóta nem nagyon gondoltam rá. De most olyan, mintha egyszerre rohamoznának meg az érzelmek, amik két hónapig megkíméltek. Innen már nincsen visszaút. Beférkőzött a tudatba.
-Ellie pár perc múlva visszatért. Arca gyötört volt, de igyekszem azt hinni, hogy csak a fáradtság és az alkohol kombója. Szó nélkül bebújt az ágyába. Szólni akartam, de valahogy nem jött ki hang. Csak meredtem.
Próbálom kiverni a fejemből, amiket mondott mert túlságon átvergődnék magukat a pajzson. De visszhangoznak. „Mert akkor eltűnsz…” Azzal álltatom magam, hogy kibaszottul részeg és azt se tudja mi történt, a szavait módosította az alkohol.
De azzal, hogy sírva aludt el nem igazán tudok mit kezdeni. Már egyenletes lett a légzése, de még mindig folytak a könnyek.
Odalopakodtam és óvatosan letöröltem őket.
Vajon mi lelte őt? Ő nem ez a fajta.
De ezek után én se leszek olyan, mint voltam. Ahogy nézem az alvó, könnyekkel áztatott arcot, úgy érzem meghasadt bennem valami, és azon keresztül áramlik a bűntudat, ma ismételten megbántottam. Az érzés még akkor sem engedett, mikor csendben elhagytam a lakást.
Vélemény, hozzászólás?