Figyelem! A szöveg tartalmazhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalmat/nyelvezetet!
Elindulok felé, de természetesen ez a seggfej közbe avatkozik. Megtorpanok, de a szemem továbbra is az övébe fúródik. Egyszerre vagyok dühös, és vágyódom, csak tudnám még is mi a fenére? Közben végig nézem, ahogy egyre birtoklóbban húzza maga felé Elliet és betudnám verni azt a hólyag képét, hogy mi a szart nyúlkál.
Tudni akarom miért jött ide, mi történik? Vagy hogy mi a francért nem szólt legalább és Ashley se!
Ash..tényleg!
Már veszem is elő a telefonom. Kicsörög.
-Mit akarsz? -Szól bele igencsak morcosan, de most ezen átlendülök, nem tud érdekelni.
-Te tudtad?? – Szegezem neki azonnal a kérdést, mindenféle kertelés nélkül.
-Mit? -Értetlenkedik.
-Jaj, Ashley ne játszd már a tudatlant! -Bukik ki belőlem.
-Rohadj meg! Rád rakom a telefont, ha továbbra is egy paraszt leszel.
-Hogy mai naptól itt dolgozik… Hogy neki dolgozik! -Érzem, ahogy megfeszülnek az izmaim csak tudnám miért…
-Te be vagy állva? Ki? Kinek?
-Nem vagyok, de Ellie lehet be volt, amikor igent mondott Ezrának!
-Hogy mit csinált Ellie? -Kérdez vissza Ash és már kezd az agyamra menni ez a túlnyújtott beszélgetés. Idegsítő.
-Elfogadott egy állásajánlatott az én munkahelyemen, Ashley, csupán ennyi. -Hüledezéséből ítélve tényleg nem tudta.
-Ez felettébb érdekes. És ettől most te miért is vagy kiakadva? A főnöködre meg pláne?
-Nem arról van szó Ash, csak nem értem miért nem lehetett szólni. -De még legbelül én is tudom, hogy a felháborodásom kicsit erősebb, mint amit a helyzet megkívánna.
-Gondolom ő se örül neked Nate, de bizonyára jó ajánlatot kapott, amit nem hagyhatott figyelmen kívül csak azért, mert volt egy kis kaland a múltból, te se tennéd. – Bármennyire is igaza van Ashnek, szívenütő a megfogalmazása… „ő se örül…” „kis kaland a múltból” …
Miután bontottuk a vonalat, csak álltam ott tovább… meredten. Látom, ahogy Ezra kijön az épületből és autóba szál. Egy hirtelen vezérelte ötlettől, én pedig elindulok befele az épületbe. A vezetőségi részlegre megyek és egyenest az új üdvöske irodájába botlom, természetesen a második legszebb iroda, mert hát kell a bevágódás, de azért a sajátjáról nem mond le. Bekopogok az tejfehér üvegajtón.
-Szabad! -Érkezik a válasz szinte azonnal. A kilincsen a kezem és bár félve, kicsit lassacskán, de nyitni kezdem az ajtót. Kitárul és Ellie ott ül a mahagóni asztal mögött, az irodája letisztult és elegáns, mint ő maga. Az én teljes ellentétem. A hatalmas ablakok beragyogják a teret ezzel együtt őt is. Ahogyan csokoládé barna haját is amely kontyba tűzve van, de olyan főnökös kiadásban, bármi is legyen ennek a fantázia neve. Fekete ruhájától pedig a szavam is eláll, sejtelmes, és tökéletesen kiemeli az alakját, nem hivalkodó és még jobban felpiszkálja az elmém, az hogy totálisan tisztában vagyok azzal milyen test lapul alatta.
-Miben segít… -Elakad a szó felénél, ahogyan felpillant az épp olvasott dokumentumból, a szemünk újra egymásba fúródik. -Nate? -Kérdezi szinte elhaló hangon. És már megint látom rajta, ahogy keményednek meg a vonásai, hol van már az a lágy Ell, talán lehet még létezik csak már számomra nem… Nekem már csak a munkában lévő szikla van. A tekintete egyedül, ami a régi maradt, de az is egyre inkább zár be, és kezd jéghideg lenni. Bár, ami azt illeti, jobb is, mit is kezdenék én azzal, ha olyan lenne, mint régen, lehet elgyengülnék… így is néha az érzések, amik hatalmukban kerítenek, elbizonytalanítanak azokban a dolgokban, amikről azt gondoltam határozott elképzeléseim vannak.
-Miért nem szóltál? -A kérdésem változatlan, meg hogy őszinte legyek nem is nagyon vagyok képes mást kinyögni, mert annyira elterel az ahogyan kinéz. Összeszorítja a fogait a kérdésem hallatán, látom abból ahogyan megfeszül az állkapcsa.
-Parancsolsz? -Hangsúlya kemény, mint egy jégtömb, nem illik hozzá, vagyis a boss lady-hez lehet, de nem Elliehez… az igazihoz. -Ne haragudj, de nem tudtam, hogy be kell neked számolnom az életemet érintő változásokról, mióta… szakítottunk. -A szakított szót szinte alig hallhatóan ejtette, és még egy lélegzetvételnyi szünetet is tartott előtte, a szemén pedig mintha egy fájdalom hullám csapott volna át.
-Mivel itt vagyok, csupán ezért. -Egy kicsit az én hangom és keményebb, ami láthatóan újabb falakat húz, mivel felegyenesedik és kihúzza magát.
-Változtatott volna bármin, ha tudtad volna, Nate? -Szegezi rám a szúrós tekintetét. Én pedig őszintén nem is nagyon tudok megfogalmazni bármilyen gondolatot.
-Valószínűleg nem, de legalább nem ért volna váratlanul, mintha leforráztak volna!
-Nos, igazán sajnálom, amiért ilyen kellemetlenséget okoztam neked, Nataniel! -És azt hiszem ez a végszó, olyan fagyosak a szavai, hogy lehet megmozdulni se tudok. -Nem foglak a figyelmemmel üldözni, ha esetleg ettől tartasz, azért vagyok itt, mert a karrieremnek ez egy hatalmas lehetőség, az már csak járulékos veszteség, hogy te pont itt vagy. Sokáig gondolkodtam is rajta, de végül megléptem, mert magamra kell gondolnom, több dolgot nem vehet el tőlem az, ami volt. Remélem, túl tudsz lendülni és nem lesznek kellemetlenségek abból adódóan, hogy ismerjük egymást. -Ismerjük egymást…pff… azért ez elég enyhe kifejezés… kicsit bántja is az egomat…
-Valahogy csak-csak megbirkózunk ezzel is. -Bólint, majd visszanéz a dokumentumra, amit olvasott mielőtt betoppantam, ezzel jelezve részéről ennyi a beszélgetés, így fogtam és eljöttem.
A gondolataim jobban kavarognak, mint azelőtt…
„Több dolgot nem vehet tőlem, ami volt…”
„Járulékos veszteség”
„Ismerjük egymást”
Visszhangoznak a fejemben a szavai, amik mélyebbre mentek, mint azt szabadna, és már nem vagyok benne olyan biztos, hogy megbirkózom ezzel, mert hogy ő megfog az biztos, na de én…
Vélemény, hozzászólás?