Figyelem! A szöveg tartalmazhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalmat/nyelvezetet!
Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet. Hiába alakult át bennem minden azóta az este óta, hiába szilárdult meg az egész bensőm, még is van bennem egy halvány negatív él, egy hang a hátam mögött, ami folyton azt sugallja talán ez túl nő rajtam, ez, amit most készülők véghez vinni. Mióta Ezra Rivera felfigyelt rám pár hete a klubban folyamatosan ostromol, már másnap reggel az üzenetére ébredtem.
Bombázott ajánlatokkal, amiért alapvetően ölni tudtam volna, de a tény, hogy Nate ott van mindent felülírt. Amíg el nem érkezett az ominózus este, és az azt követő reggel, mikor valami megtört bennem, hamar meg is fogalmazódott a fejemben a terv, mire észbe kaphattam volna, már Ezrának elküldtem az üzenetet, és személyes találkozót kértem, gondolom mondanom sem kell, hogy körülbelül 40 perc múlva már egy étteremben ültünk és a laza beszélgetés üzleti ebédé avanzsált.
Egy kicsit még mindig vonakodtam, de már kifogytam az érvekből, amiket nem is tudok nagyon érveknek nevezni, hisz mind mondvacsinált. Nekem is szegezte a kérdést, hogy mi az igazi oka annak, hogy elutasítok egy ilyen ajánlatott. Ezzel megfogott, mert semmiesetre sem szerettem volna vele közölni -érthető okokból-, hogy közöm volt az egyik alkalmazottjához. Így hát kezet fogtunk rá. Most pedig éppen a kocsiban ülök és a Devil’s felé tartok.
A nagy bejelentésre.
Alig bírok vezetni, remeg kezem s lábam, a tenyerem izzad pedig nem vagyok az a típus, a szívem pedig nem is tudom, hogy tud ilyen gyorsan verni, szerintem ez kurvára nem normális.
Még öt perc. Öt.
Nem vagyok a pánikolós típus, de ez már annak a határait súrolja, és ahogy közeledem a hatalmas szórakoztatóközpont felé ez egyre erősödik.
-Hogy lehet ezt még fokozni?? -Teszem fel a költői kérdést magamnak.
Már távolról látom, ahogy elém terül a hatalmas komplexum, amely a legnagyobb az összes Devil’s közül. Távolban pedig a hatalmas fehér épület teraszán megpillantom az embertömeget. Rám várnak.
Már a park bejáratánál vagyok. A kapu nyílik egyből, megállás nélkül hajthatok be, ami nem egy hátrány mert, ha most megkéne állnom fixen nem indulnék el, a lendület visz. Mi van, ha itt se lesz? Meg kellett volna kérdeznem Ash-t, hogy derítse ki. Ja, na igen Ash. Mondjuk úgy, hogy még ő se tudja teljesen az igazat, hogy hol is kezdem meg karrierem új nagy dobását.
Már kivehetőek az ember alakok, nem csak egy nagy massza a tömeg.
Látom őt.
Azonnal kiszúrom, nem csak azért mert magasabb és nagyobb, mint mindenki más, hanem mert szinte egy láthatatlan fonal húz oda, a tekintetemet vonzza, mint egy mágnes.
-Mély levegő Ellie! Nem szállhatsz így ki az autóból! Nem méltó egy hozzád hasonló szakemberhez! -Trenírozom magam.
Egy utolsó „Szedd.Össze.Magad.” után a motort leállítom.
-Hát akkor show indul! -Suttogom magamnak, és erőt merítek a múltkori estéből. Érzem ahogy az erő egyből átjár és felveszem a „bazd meg Nate Campbell” pajzsot.
Egy utolsó mély levegő, vele együtt nyílik az ajtó.
Hallom, ahogy elhal minden hang, nyelvükön ragad a szó. Ami még inkább hatásos belépőt eredményez. Tökéletes ruha kombóm csak hatványozza ezt. Nagyon elegáns, professzionális, de kibaszott szexi. Azt hiszem ez kimeríti a klasszik fekete bosszú ruha fogalmát.
Sorry, Nathaniel. 1-0 ide.
Ahogy Ezra elkezd bemutatni, egyre jobban érzem magamban az erőt, de egy részem, ami szerencsére egyre jobban zsugorodik össze, még érzi a hatását a tömegben lévő személynek és az ő okozta károknak.
Mire az utolsó szó is elhagyja a számat, a köszöntő és egyben lelkesítő beszédemből, a tekintetünk összeakad, és mintha egy kés fúródna a bensőmbe és végig hasítana, az érzést jól leírni nem lehet, mert nincs rá megfelelő kifejezés. Erős késztetést érzek, hogy odakapjak, és átkaroljam magam, de uralkodom magamon, és állom a tekintetét. A szemében különös érzések váltakoznak. Látom benne a kétségbeesést, a vágyat, kérdéseket, gyötrelmet. Vajon az én szemem mit közvetít? Úgy érzem a vágyat, a törést, jó mélyre elrejtettem magamban, viszont a szem a lélek tükre ugyebár, így aggódom, mi van, ha még is csak belém lát…
Mindenesetre igyekszem a legkeményebb tekintetet hozni, amire csak képes vagyok, szemeimmel pedig sugallom, hogy „nem tudsz többet megrendíteni”.
Megindul felém, továbbra is tartja a szemkontaktust. Nem mozdulok. Nem is tudnék. Már csak pár lépés.
Már szólásra nyitja a száját.
-Ellie! -Lép oda Ezra. -Gyere, kérlek! – Csak ekkor vettem észre, hogy a lélegzetem visszatartottam, ahogy kiszakadt a tüdőmből a felgyülemlett levegő. Ezra óvatosan a hátamra csúsztatja a kezét, és úgy terel az épület belseje felé. Nate megtorpan a tekintetünk továbbra is egymásba fonódik. Mintha valami fellángolna a szemeiben, ahogy nézem a mogyoróbarna szemeit visszarepít az időbe.
Mikor elfordítom a tekintetem még mindig érzem az övét.
Vélemény, hozzászólás?