Figyelem! A szöveg tartalmazhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalmat/nyelvezet.
Már épp lefeküdni készültem, mikor valaki rátehénkedett a csengőmre. Idióta, nem kell folyamat nyomni. Feltépem az ajtót, és már a nyelvem hegyén van a monológom, mikor az ajtóban álló személy látványa belém folytja a szót. Nate szinte beesik az ajtón.
-Mi a fene? -Szólalok fel hangosan amikor elkapom, nehogy földre hulljon. Megijedek. Még nem láttam ilyen állapotban, pedig buliztunk már át nem egy éjszakát és finoman is szólva ő nem a tisztaság mintaképe.
-Nate mi a franc van veled? Beszedtél valami szart? Nate!
-Dehogy..is.. dehogy. -Az akadozó beszéde hallatán, nem igazán győzött meg.
-Akkor még is mitől vagy ilyen? Miért jöttél Nate?? -Tettem fel a kérdést elég csípős hangnembe.
-Igazad van. Minek jöttem ide. -Mondta lemondóan, összeszorult mindenem. Megragadtam, visszahúztam.
-Mondd el, hogy miért jöttél, csak van oka! -Próbáltam ezúttal némileg, sokkal kedvesebben.
-Iszonyúan érzem magam, elkaptam valamit vagy nem tudom, hirtelen olyan rosszullét jött rám, nem tudtam kihez mehetnék és ráadásul pont a közelben voltam.
-Na és anyukád? -Szólaltam fel véletlen, istenem Én sose tudom a hülye picsát bent tartani. -Akarom mondani mit mondott? -Próbáltam enyhíteni a dolgon.
-Nincs az országba, elutaztak.
-Aha, az szívás, na gyere, nézzük meg mi van veled. Remélem nem épp egy gyilkos járványt szabadítasz rám. -Zsörtölődtem ahogy a kanapé felé kísérem. Azonnal rádőlt és összekuporodott.
-Imádom ezt a kanapét. -Mondja alig hallhatóan.
-Ó, tudom én azt… -Sajnos beugrottak a képek, miket is műveltünk ezen a kanapén, ettől morcos lettem. De közbe ahogy néztem a legyengült testét, sápadt arcát, ellágyultam, annyira hiányzott, csak most érzem, amit eltemettem és gáttal védtem az most teljesen áttört. Vissza tudom vajon terelni a gát mögé valaha?? Muszáj lesz, tudnom kell helyen kezelni ezt most. Ne felejtsem el, mi már csak barátként működünk. Bízom benne, hogy csak valami férfi nyűg, és el is múlik reggelre, az életem pedig vissza zökkenhet a saját kerékvágásába.
-Kérsz váltó ruhát? -Szóltam oda gyengéden. Talán még maradt itt valamid.
-Valami jó lenne igen, talán le is kéne fürdeni. Kérhetnék egy halom takarót? Iszonyatosan fázom.
-Persze kaphatsz mindent, amit csak szeretnél. Van még húslevesem is. Menj addig fürödj le. Megy egyedül is?
– Ah El, a te húslevesed a legjobb! Köszönöm! Ja, megy egyedül is! -Mosolygott. Aztán elbotorkált, a fürdő felé.
-A „te húslevesed a legjobb” blah blah blah… -Gúnyolódtam… azért dobtad el Te seggfej! -Upsz! Kaptam a szám elé, talán ezt kicsit hangosan tettem, de megkönnyebbülve konstatáltam, hogy már folyik a víz. Elővettem a ruháját és most először nem szagoltam meg, ugyanis itt volt. Megint. És mindenhol az ő illata terjengett. Beágyaztam neki a kanapén. A sajátomon kívül, minden takarót oda készítettem. Melegítettem levest. Minden pont addigra lett kész, mire ő is megjelent a konyhaajtóba. Faszom. Mint egy kibaszott fél isten! Hogy én, hogy utálom.
-Mennyei illata van, és rohadt jól esett a fürdő is, kösz El. -Egy halvány mosolyt engedélyeztem magamnak. Mi a fenének hív még mindig úgy, mint régen, rohadt jó lenne, ha abba hagyná csak egy újabb tör minden egyes alkalommal a már szinte szétgyepált szívemen. Leült és habzsolta az ételt. Én pedig -mint mindig- rászóltam, hogy lassabban, mire 2 kanál erejéig tartotta majd újra falt. Ó, istenem… teljesen, mint régen.
-Köszönöm! Isteni volt, mint mindig! -Hálálkodott. Elindult felém, de szerencsére észbe kapott, mielőtt odaért hozzám. Sarkon fordult a nappaliba vette az irányt és bevackolta magát, vittem neki egy teát és egy üveg vizet. Rám mosolygott.
-Túl jó vagy hozzám, Ellie! -Mondta lesújtóan.
-Csak a séma. -Ez fájt neki, láttam, nekem is, ezt látta. Így váltunk el, visszavonultam, pedig még sertepertélhettem volna körülötte, ha nem róla lett volna szó.
Nyöszörgésre ébredtem. Fura hangokra, felriadtam. Hallgatództam és újra hallottam. -Basszus,. -Pattantam fel és rohantam ki.
-Nate! Nate! -Ébresztgettem. De semmi. Majdnem leolvadt róla a kezem annyira forró volt a teste. Gyorsan a szobámba mentem a gyógyszeres fiókomhoz. Visszasiettem hozzá. Most már határozottabban próbáltam felrázni őt. Sikertelenül. Miközben agyaltam, hogy is kelthetném fel. Felriadt. Elkapta a kezem.
-Ellie. -Nyöszörögte erőtlenül. Patakokba folyik rajta a víz. Nagyon ijesztő látvány.
-Shh! Itt vagyok, itt vagyok. – Oda ültem közelebb hozzá, most már egy vonalba voltunk, azonnal átkarolt és magához húzott. Nem volt magánál. Biztos. Ezzel győzködtem magam. Minden létező milliméteren szanaszét puszilgatott. Mint a sivatagból kiszabaduló ember, ki csak a vízre tudott gondolni, és most csak issza és issza amíg bírja. Nate ezt tette most, csak puszikkal. Szorongatott -már amennyire bírt- és puszilgatott. Közbe néha a nevem is elhagyta a száját.
-Maradj. Ve-lem. -Nyöszörögte. A szívem majd kiszakad úgy ver. Minden erőm elszáll, ezt már nem lehet visszaépíteni. Sajog a lelkem, itt van, amire vágyok, de tudom, hogy ez holnap elmúlik. Holnaptól ez újra nem lesz. Mi újra külön leszünk.
-Maradok. De csak ha ezt most beveszed. -Nyomtam az óra alá a gyógyszert. Ő szó nélkül elvette, és teljesítette a kérésem. Majd lejjebb csúszott, hogy vízszintesbe kerüljön és engem is magával húzott.
Újra úgy feküdtünk, mint azelőtt. Kis kifli nagy kifli. Ő belefúrja az arcát a hátamba és szaglászik, puszilgat amíg el nem alszik és szorosan magához húz.
Majd megszakad a szívem. Bár újra minden este így alhatnék el. Bárcsak.
Újabb puszik. És nekem minden puszival egyre jobban porrá zúzódik a Nélküle felépített életem.
Hah. Riadtam fel. Felülve, a szobámba találtam magam. Mi a fene? Kibotorkáltam a nappaliba.
-Nate!? -Szólaltam meg, de nem érkezett válasz. Abban a percben jött a felismerés, a könnyek pedig elárasztották az arcomat, patakokba, a földre rogytam. Nem is kell ide ő, hogy a gátak átszakadjanak. Elég csak egy álom. Mert hogy ez az egész csak egy KIBASZOTT álom volt.
Vélemény, hozzászólás?