Figyelem! A szöveg tartalmazhat 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalmat/nyelvezetet!
Este tíz órát út az óra. A véremben található alkoholszint már bőven meghaladja a még elfogadható szintet. Kezdem már kicsit magam is kellemetlenül érezni, túl kéne már ezen lépnem, hiszen már oly sok idő telt el. Emlékeztetnem kell magamat, hogy a józan énem már szinte teljesen túl tette magát, ugyanis mióta újra találkoztunk, valami megváltozott. De a részeg Ellie, a rossz Ellie, még mindig a pokolba van attól a seggfejtől. Aki nem is tudom. Seggfej egyáltalán?
-Pfff. Tudja a fene. -Majd felhajtom a felesem. Szomorú egy látvány lehet. Ma nagyon berúgtam, pedig már rég nem szoktam ennyire, de valahogy az, hogy ma felvillant a sztorija és nem egészen tudom meghatározni, hogy még is ki a fenével volt azon a kurva helyen, hát igen, megtette a hatását. Továbbá még mindig nem tudom feldolgozni, hogy Ashleyvel mennyire kommunikatív, és sajnos a bennem lakozó kis ördögök sose alszanak és csúnya kis képeket vetítenek elém. A telefonom csörgésére kilöttyintem a következő feles felét.
-Franc! Ez pocséklás… -Felveszem. -Halló? Itt Ellie Garcia.
– Jó estét! A taxisofőrje vagyok, megérkeztem.
-Ez remek! Már úgyis nagyon indulni szerettem volna. -Most felmerülhet a kérdés, egyedül ittam magam le ennyire? Az a szomorú helyzet, hogy igen. Valahogy ő ezt tette velem, pedig! korábban jócskán távol álltak tőlem az ilyes fajta dolgok.
-Látod!!!!??? Ezt tetted velem NATE CAMPBELL! -Üvöltöm a falaknak. Két ujjammal erősen megdörzsölőm az orrnyergem. Behunyom a szemem. Mély levegő! Mély levegő Ellie! Indulj meg! Hátha kibulizod magadból. Őt. Felkapom a táskám és az úti piám aztán lesietek. A taxis a kapuban vár, behuppanok.
-Jó estét! A Devil’s playgroundba legyen szíves. -A taxis bólint és már száguld is, én hörpintek egyet az úti piából, ami a legrosszabb ötlet szokott lenni, mivel mire oda érünk teljesen képszakadás. Nos dehát mit lehet tenni. A taxisnak kerülnie kell, ami azt jelenti, hogy az első randevúnk színhelye mellett haladtunk el… A torkom szorítani kezdett és hatalmas csomóvá avanzsált… Szememet mardosták a könnyek. Miért? Miért jött ő az életemben? Úti pia nyílik, és már húzom is meg. Becsukom a szemem egyetlen egy könnycseppet engedélyezek magamnak, és aztán kihúzom magam, az érkezés előtti utolsó pár másodpercben, lehúzom a maradék piámat, rendezem a költségeket, majd kiszállok. Abban a percben váratlan fordulatot vesz az este. Ott áll ő! Teljes valójában! Mi a fasz?? A szívem szinte majd kiszakad és turbó üzemmódba kapcsol, igyekszem mély levegőket venni, majd elindulni. Felé. Remélem sikerül a lehető legjózanabb formámat hozni, bár az biztos, hogy a döbbenet segített benne. A könnyek újra gyűlnek a szemembe. Fenébe!
Utálom amiért ilyen hatással van rám.
-Ell… -Szólít meg fojtott hangon.
-Teljes valómban. -Kacsintok rá és még magam se hiszem el milyen lazán sikerült ezt kiviteleznem. Már haladnék tovább, amikor megragadja a karom.
-Így nem mehetsz be! -Aucs! Végre a szemébe nézek, a tekintete szikrákat szór. Wow! Csak nem valami baj van?? Mosolyogni támad kedvem.
-Már miért ne mehetnék be? -Először végig mér és már áldom az eszem, amiért ezt a csipke ruhát vettem fel. Szolid és kibaszott szexi egyszerre. Mindig is imádta az ilyeneket.
-Mert részeg vagy! -Ekkor a sors fintora, hogy ahogyan próbáltam egy lépéssel közelebb kerülni, hogy jól megmondjam neki a magamét, miszerint a legkevésbé sem vagyok olyan részeg és voltam én már olyan részegen odabent, mint amire ő gondol, érdekes akkor nem volt semmi bajuk a biztonságiöröknek! Nos szóval pont megbotlottam. Nate pedig reflexszerűen nyúlt utánam. Így teljesen a karjaiba kerültem. Libabőrős lettem, és nagyon remélem, hogy nem veszi észre. Nos, de ezáltal túl közel kerültünk. Átléptünk egy határt, amitől a fejünkbe már kong a vészharang, legalábbis az enyémben mindenképpen. Az arcunk alig őt centire van egymástól, fűszeres illata megbénít a tekintetével egyetemben. Miért van az, hogy még mindig kihagy egy ütemet a szívem és a légzőszerveim vonakodva akarnak oxigént magukba engedni??
-Erről beszélek Ellie! Menj haza! -Utasít Nate. Ezzel viszont -bár tudhatná, ha emlékezésre bírná magát- borzasztó dühöt generál. A jó kedvemnek oda. Azonnal kijózanított, a saját súlyomra nehézkedem, de az arcunk maradt közel, hacsak nem még közelebb került. Mélyen a szemébe néztem. A harangok csak még erőseb kongtak, mivel ahogy a pillantásunk összeforr, -akár csak régen- minden megszűnt létezni, ilyenkor mintha a tekintete lenne maga a gravitáció. Nate megremegett, szikrázik a levegő, hallom ahogy a légzése felgyorsul, akárcsak minden alkalommal mielőtt nekem esett vágytól fűtve. Hát barátom ez már nem az az időszak. De megnyugtat, hogy neki sem halt ki minden, és még mindig a hatásom alá tud kerülni.
-Vedd. Le. Rólam. A. Kezed. Ne akarj távol tartani a helytől! A saját érdeked miatt Nataniel. – Mintha a testem hirtelen égő parázzsá vált volna, úgy hullott le a keze a karomról. Tudom a szavaim erősek voltak, a hangom pedig kemény, mint a jég, tekintélyt parancsoló, de nem volt más választásom.
Most legyek erős! Most legyek erős!
Kihúztam magam, tekintetem megvetően elfordítottam és elhaladtam mellette a legméltóságteljesebben, ahogy csak bírtam.
Egy pillanatra fájt, de aztán elmosolyodtam.
Ellie vs. Nate 1-0
És csak próbáltam nem tudomást venni a bennem tátongó űrről, amibe ezután a jelenet után olyan érzés tombol, mintha még meg is forgattak volna benne egy hatalmas tőrt.
Vélemény, hozzászólás?